Önállóságra nevelünk
Szülőként a feltétel nélküli szereteten kívül talán a legnagyobb ajándék, amit adhatunk gyermekünknek, ha megtanítjuk erős, független személyiséggé válni.
Miért fontos az önállóság?
Az önállóság kialakítása az egyén szociális készségeinek része, amely lehetővé teszi a gyermek számára, hogy úgy érezze, képes irányítani az életét, így többé nem érzi magát védtelennek a külső veszélyekkel szemben. Ha a gyermeknek nem engedhük, hogy önállóvá váljon, dühhel, frusztrációval és ellenállással reagálhat a kiszolgáltatottságra. Az önállóság az önbizalom és az önbecsülés érzését adja meg a kicsinek, ami elősegíti a motivációt és a kitartást, amire az iskolában is szüksége lesz majd.
Önállóságra nevelés az életkornak megfelelően
A függetlenedési törekvések, a szabadság megtapasztalása minden életkorban mást jelent. A babák mindent alaposan megtapogatnak, a szájukba vesznek. Meg kell tapasztalniuk a világot, és ez kúszás, mászás, kiöntött gyümölcslevek és joghurtok, széttrancsírozott zöldségek nélkül nem megy.
Szülőként ilyenkor az a feladatunk, hogy a gyermek életkorának megfelelően tanítsuk, hagyjuk próbálkozni, és türelmesen segítsük őt. Engedjük meg a kicsiknek, hogy egyszerű döntéseket maguk hozzanak meg, mint amilyen az aznapi viselet kiválasztása. Az önállósághoz a piciknek biztonságos keretekre van szükségük, azaz szabályokra, határokra, amelyeket be kell tartaniuk a testi épségük megőrzése céljából. A kiszámíthatóság lehetővé teszi a gyerekek számára, hogy a változások között eligazodjanak, miközben biztonságban és szeretetben érzik magukat.
Fogadjuk el, hogy ő nem fogja olyan jól elvégezni a feladatot, mint mi. Ezért, ha kiömlik valami az asztalra, mutassuk meg neki, hogyan kell feltakarítani anélkül, hogy kritizálnánk. Csak azt tudjuk neki tanítani, abban képes elsajátítani az önállóságot, amire készen áll, ami éppen érdekli őt. Nem tudjuk neki megtanítani azt, amit mi magunk sem tudunk.
Ha teljesen megcsináljuk helyette az adott dolgot, akkor elkényeztetjük. Ha bevonjuk, akkor segítjük őt (pl. segítünk neki felöltözni, de ő választ ruhát). Ha elkényeztetés helyett támogatjuk, ha szigor helyett vele együtt hozunk életszerű szabályokat, ha meg tudunk bízni gyermekünkben, ha hiszünk benne, hogy képes rá, akkor önállóságra és egyben gondolkodó felnőtté nevelhetjük. Mind ehhez elengedhetetlen a részünkről egy mély önismeret és sok-sok türelem.