Miért félnek a gyerekek a bohócoktól?
A bohóc eredetileg a nevetés, a játékosság és az önfeledt öröm figurája. Mégis, sok gyerek és nem kevés felnőtt számára inkább a szorongás és a félelem alakjává vált. A bohócoktól való félelem, azaz a coulrofóbia olyan pszichológiai jelenség, amely mélyen kapcsolódik az emberi érzelemfeldolgozás működéséhez, különösen gyermekkorban. A gyerekek számára az arc az egyik legfontosabb biztonsági jelzés. Már egészen korán megtanulják olvasni a mimikát. Egy mosoly megnyugtat, egy ráncolt homlok óvatosságra int. A bohóc figurája azonban éppen ezt az alapvető tájékozódási pontot veszi el. A vastag smink eltakarja a valódi arckifejezést, a mosoly állandó és változatlan, független attól, hogy a bohóc mit érez vagy mit készül tenni. A gyerek így egy olyan helyzetbe kerül, ahol nem tudja megfejteni a másik szándékait ez pedig az idegrendszer számára elemi fenyegetésként jelenik meg. Ha nem tudjuk, mit érez a másik, nem tudjuk, biztonságban vagyunk-e mellette.
Ehhez társulnak az eltúlzott, groteszk külső jegyek. A túl nagy és olykor deformált orr, a harsány színek, a természetellenes arányok egyszerre emberiek és mégis idegenek. Ez az „ismerős, de nem egészen” élmény különösen nyugtalanító a gyerekek számára, akik még éppen csak tanulják a világ kategorizálását. A bohóc inkább gyanússá válik, mint viccessé. A bohóc viselkedése tovább erősíti ezt az érzést. Hirtelen mozdulatok és hangos megszólalások jellemzik, gyakran megszegi a megszokott társas szabályokat, túl közel lép, túl sok figyelmet kér. Egy fejlődésben lévő idegrendszer számára ez túlzott ingerlést jelent. A gyerek nem tudja kontrollálni a helyzetet, és nem is érti pontosan, mi fog történni a következő pillanatban a szorongás így szinte automatikus válasszá válik.
Fontos szerepe van a tanult félelemnek is. A gyerekek rendkívül érzékenyek a környezet érzelmi reakcióira. Egy félmondat, egy ideges nevetés, egy ijesztő filmes ábrázolás, vagy egy bizarr ruházat elegendő lehet ahhoz, hogy a bohóc negatív jelentést kapjon. A modern popkultúra pedig bőven kínál ilyen mintákat. A bohóc gyakran a gonosz és fenyegető alak. Érdekes módon a kutatások szerint a személyes, közvetlen rossz élmény ritkábban áll a háttérben, sokkal inkább a kulturálisan közvetített képek és történetek formálják a félelmet.
A coulrofóbia tehát fokozatosan alakul ki, gyakran éppen azokban az életszakaszokban, amikor a gyerek érzelmi értelmezőképessége intenzíven fejlődik. Ahogy nő, tapasztalatot szerez, és egyre jobban megérti az érzelmek árnyalatait, a félelem sok esetben enyhül vagy teljesen eltűnik. Máskor viszont megmarad, és felnőttkorban is tovább él.
Mindez arra emlékeztet, hogy a bohóctól való félelem érthető pszichológiai reakció egy olyan figurára, aki elrejti az igazi arcát. A gyerek szemszögéből nézve a bohóc a bizonytalanság megtestesítője, hisz biztonságban vagyok-e, ha nem látom, mit érzel. És amíg erre nincs megnyugtató válasz, a félelem teljesen jogos.